Benny Hinn interjú 2024. május
Fordította: Surjányi Dávid
Stephen Strang: Amikor valaki először hall rólad és a szolgálatodról, mi az, amit szeretnél, ha tudna rólad? Ki is az igazi Benny Hinn?
Benny Hinn: Az igazi Benny Hinn jobban szeretné befejezni, mint ahogy elkezdte. Az igazi Benny Hinn jobban szeretné ismerni a Bibliát, mint eddig valaha. Azt szeretném, hogy Jézus a tüzével minden eddiginél intenzívebbé tenné az ő iránta való szeretetet bennem. Amikor az Úrral beszélgetek, a legfőbb kérésem tőle, hogy elfogadjon azon a bizonyos napon. Ez az, ami a leginkább számít nekem. Sokan nem tudják ezt rólam, de ez az én valódi énem.
SS: Miért gondolod, hogy sokan nem tudják ezt rólad?
BH: Mert nem beszélek ilyesmiről sokat. Általában az ébredési összejöveteleinkből vagy a televíziós műsorainkból lát a többség részleteket, és ebből le is vonják a maguk következtetéseit rólam. Amikor elkezdtem a szolgálatomat, igen egyszerű körülmények között voltam – és szeretnék egy egyszerű lezárást is.
SS: Elmondanád az evangéliumot a te olvasatodban? Miért olyan fontos az evangéliumról beszélni ezekben a napokban?
BH: Az evangélium egyszerű: Isten úgy szerette a világot, hogy az egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne kárhozzon, hanem örök élete legyen. Isten testben megjelent a földön, kínhalált halt, és vérét adta a mi megigazulásunkért. Ám feltámadt a halottak közül a harmadik napon, felment a mennybe és jelenleg Isten jobbján ül, mígnem visszatér a földre Királyok Királyaként és Urak Uraként. Mi pedig, akik hiszünk benne – tehát tényleg hiszünk, nem csak tudunk róla – örök életet kapunk. Ma sokan így beszélnek: „hiszem, hogy Jézus ezt és ezt csinálta” – de ezt a szintet az ördög is produkálja. Nem elég „elhinni, hogy...”, hanem „hinni kell őbenne”, ami kifejezi azt, hogy rábízzuk az életünket, lelkünket. Ábrahám hitt Istenben, míg az ördög csupán elhiszi, hogy Isten valamit tett. Az ördög nem hisz Istenben, tehát nem bízik benne, csak elismer bizonyos tényeket. Ha csak ismereteket adunk át, nem kapnak az emberek valós reményt az üdvösség felől; nem ismerik meg, hogy Jézus a mi üdvözítőnk, ezért bíznunk kell benne, és teljesen át kell adjuk magunkat neki.
SS: Sokszor tartasz csodaösszejöveteleket, és sokan látogatják is ezeket. De hallottam, hogy egyszer azt mondtad: számodra a legnagyobb csoda az üdvösség és annak mindent átformáló ereje.
BH: Ezt fenntartom, hisz mi is lehetne nagyobb csoda ennél? Amikor az emberek meggyógyulnak, ez nem feltétlenül jelent tartós változást, de az üdvösség örök. Az üdvösség Jézus Krisztus maga, ezért őt magát kell befogadni. Nem a menny itt a lényeg, hanem az Úr személye. Emlékszem egy fiatalemberre, aki pár éve sírva jött előre megtérni. Megkérdeztem, hogy miért sír, mire azt felelte: „A nagymamámmal szeretnék lenni, aki már a mennyben van; úgy hiányzik!” Felvilágosítottam, hogy Jézus nem ezért halt meg. „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! – kiált föl a zsoltáros (Zsolt.73:25). Sokakban hamis kép él a mennyről. A menny maga Isten; ő maga a mi végső jutalmunk. Egy pásztortársam egyszer azt kérdezte, mire vágysz az Úrtól, majd amikor elé állsz. Azt feleltem, hogy mást nem, minthogy rám mosolyogjon – hiszen ő az én jutalmam.
SS: Miként látod Isten Igéjének szerepét a hívők életében? Miként hatott az Ige a te személyes életedre?
BH: Isten Igéje nélkül mind elvesznénk, mert nem vezetne bennünket semmi a keresztény úton. Az Ige az élet, a mi életünk, hiszen ez maga Isten. Kisfiú korom óta szeretem a Bibliát. Izraelben nőttem föl, ahol az iskolában kötelező volt a Biblia tanulmányozása. Még a megtérésem előtt ministránsfiúként szolgáltam a templomban, és ekkoriban kézzel készítettem egy másolatot az Újszövetségről. Minden napomat valamelyik templomban töltöttem: hol mise, hol bibliakör, hol ifjúsági gyűlés volt. A megtérésem után Isten élete átjárta a személyiségemet.
Nagyjából tíz évvel ezelőtt Marilyn Hickey azt a kihívást állította elém, hogy évente háromszor olvassam ki a Bibliát. Bár gyerekként használtam a héber nyelvet, amikor elfogadtam ezt a kihívást, újra elkezdtem megtanulni a hébert. 2-3 évig a Héber Egyetem online kurzusára jártam, és most már héberül olvasom a Bibliámat minden reggel. Ez nagy hatással volt rám, mert a héber nyelv elképesztő mélységű; nehéz lenne leírnom, miként működik az élő víz e nyelven keresztül. Nagyon élő nyelv ez.
Azt mondhatom, hogy aki nem tanulmányozza az Igét, életveszélynek teszi ki magát. Különösen a mostani korban a Biblia nélkül nincs védelmünk, nincs tartós életünk. Idén lesz ötven éve, hogy szolgálni kezdtem, ami hosszú idő, és bizonyság erről az állításomról.
SS: Ahogy visszatekintesz ezekre az évtizedekre, van olyasmi, amit megbántál?
BH: Hogyne! Ember vagyok, így sok hibát követtem el. Emlékszem annak idején Oral Roberts is azt mondta: tonnaszámra követett el hibákat. A magam részéről a két fő dolog, amit bánok a szolgálatom kapcsán a következő:
- Nem voltam több alkalommal bölcs a prófétálás terén. Többször olyan vendégeket hívtam meg szolgálni az összejöveteleinkre, akik inkább kárt okoztak; nem csak azok életében, akik felé szolgáltak, hanem az én reputációmat illetően is. Prófétálásuk nem volt megalapozott, ráadásul gyakran a megváltás körén kívül eső ígéreteket mondtak, amit nem nevezhetünk prófétálásnak. Tudjuk, hogy a prófécia építésre, magasztalásra és vigasztalásra adatott, de csakis a megváltás hatályán belül. Nem szabadott volna olyanokat szolgálni hagyni, akik ezen a kereten túllépnek. A magam részéről is megesett, hogy úgy véltem, Isten mutatott valamit nekem, de nem így volt, s mégis kibeszéltem. Az 1Kor 13-ban látjuk, hogy csak rész szerint van bennünk a prófétálás, vagyis nem látjuk még a teljes képet. Bár csak meg tudnám ezt utólag változtatni, de sajnos többször olyan kijelentést közöltem, ami nem Istentől származó prófécia volt, vagy nem volt pontos kijelentés. Emiatt kérem az emberek bocsánatát, de ugyanakkor kérdezem is, hogy ki tökéletes? Ember vagyok, hibáztam, és még a jövőben sem kizárható, hogy hasonló hibát vétek, hiszen nem vagyok tökéletes. Csak akkor leszünk majd tökéletesek, amikor már az Úrnál vagyunk. Ebben a tökéletlen testben nem tudunk tökéletes döntéseket hozni, és nem tudunk tökéletesen beszélni sem. Sajnálatosnak tartom azt, amikor egyesek csak arra koncentrálnak, amikor valamit rosszul csináltunk, hiszen figyelmen kívül hagyják, amikor jól csináltuk a dolgokat.
- A másik terület a bővelkedés területe. Nehéz területnek bizonyult ez nekem. Amikor elkezdtem a szolgálatomat, igen egyszerű körülményeink voltak. De aztán a szolgálat növekedni kezdett, számos meghívást kaptam. Akkortájt kezdődtek a gondjaim, amikor elfogadtam az ún. „Praise-athon” (Imádás-maraton) nevű eseményekre a meghívást. Nem hibáztatok senki mást, de igen bonyolult rendszerbe kerültem. 2019-re arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem szeretnék tovább ilyen trükkök része lenni. Sajnos azonban nyomás alatt sok olyan dolgot tettem és mondtam, amit nem kellett volna – nagyon sajnálom ezeket, és kérem a nézőket, hogy bocsássanak meg nekem ezekért. Teljes szívből azon dolgozok, hogy a lehető legbiblikusabb legyen a szolgálatom e téren is.
Egyébiránt úgy érzem, közeledek az utam végéhez, így már amúgy sincs sok teendőm e téren. Ezért most már a fókuszomban maga az Úr van csak. Amikor újra a ministry-nk finanszírozására kell gyűjtenem, a lehető legbiblikusabb és legkiegyensúlyozottabb módon fogom ezt végezni.
SS: Ezt kifejtenéd esetleg bővebben?
BH: Azt szeretném, hogy a tanítás semmi másról ne szóljon, csak Jézusról és az evangéliumról. Az igazán biblikus bővelkedés is az evangéliumon alapszik. Ezért az életem hátralevő részében csakis az evangéliumra teszem a hangsúlyt.
SS: Ha tehetnéd, hogy tanácsot adsz 18 éves önmagadnak, mit tanácsolnál neki? Minden szolgálatot kezdő ember számára tanulságos lehet ez.
BH: Három dolgot mondanék:
- Építs az Igéből víztározót a szívedben, hogy amikor nehézségbe kerülsz, tudd, hová vonulj vissza.
- Teljes erőből ragaszkodj az Úrhoz, és e téren csak a szívedben lévő Ige tud segíteni.
- Tarts ki az elhívásod mellett – ami ezen kívül van, bűn az. Uzziás elhívása az volt, hogy király legyen, de ő egy nap papi szerepre tört, s emiatt leprás lett. A lepra a bűnt jelképezi a Bibliában. Vagy vehetnénk itt Saul esetét is.
Minden 18 évesnek azt javaslom: ismerjék meg az Úr gondolkodásmódját és tanácsát. A Biblia nagyon világosan beszél erről a 119. zsoltárban, ami az Ige erejét mutatja be a megszentelődésben. Az imánk is csak a bennünk lakozó Ige által válik hatékonnyá. Az Ige ismerete és az ahhoz való hűség nélkül ez nem lehetséges. Kutatni kell az Isten Igéjét. Egészen elképesztő mélységek tárulnak föl benne, különösen ha még a hébert is előveszi az ember. Remélem sok nézőnek szívében vágyat kelt majd Isten, hogy megtanuljon héberül, mert elképesztő mélységek vannak benne.
SS: Korábban is megesett a szolgálatod során, hogy kritikusaidra válaszul elnézést kértél valamiért. Jómagam is csináltam már veled interjúkat 1993-ban, majd 2019-ben, különös tekintettel a bővelkedés témakörére. Ezek fényében megértő vagy azok felé, akik kétkedve fogadják a fordulatot, amelyet nem először lengetsz be? Mit üzennél az ilyen kételkedőknek?
BH: Változnunk és növekednünk kell. De a változás olykor lassú és nehézkes folyamat. Minél idősebb vagyok, annál komolyabban foglalkoztat, hogy milyen lesz a befejezés. Az emberi mivoltunk, a test harcol e téren ellenünk. Megesik tehát, hogy őszintén megbánunk valamit, komolyan gondoljuk, amit mondunk, de aztán olyan körülmények állnak be, amelyek nem segítik a változást. Ilyenkor újra meg kell próbálni. Újra kérdezem, ki tökéletes? Mindannyiunkban van hiba. De arra törekszünk, hogy jobbak legyünk, jobban éljünk. A legfontosabb nem az, hogy miként kezdtük a futásunkat, hanem hogy miként fejezzük be. Nem az számít elsősorban, milyen a verseny félidőben, hanem a vége számít. Ezért alapvetően nem azzal foglalkozok, hogy eddig miként futottam, hányszor botlottam meg, hanem azzal, hogy miként érek célba.
SS: Milyen lépéseket tettél annak érdekében, hogy a kívánt irányba haladj, ahogy az életed és szolgálatod utolsó évadjába lépsz?
BH: A szolgálatom kezdetén az Úr csodálatos szolgálókat küldött az életembe, hogy segítsék a pályakezdésemet. A többségük már az Úrnál van. Isten kegyelmes volt és küldött később másokat is. Szükségünk van egymásra. Az Úr most is adott nagyszerű embereket, akik segítenek, hogy jól fussak be a célba. Szerintem ez az egyik legfontosabb a szolgálatunk során, hogy elszámoltathatók legyünk bizonyos személyek felé, akikben bízunk, és akiket tisztelünk a Szellemben. Én így jártam el.
SS: Számodra mi a szolgálatban a siker?
BH: Jézus maga. Akkor vagyunk sikeresek, ha Jézusé a dicsőség. Csak az terem gyümölcsöket Isten királyságának, ha ő jelen van az életünkben. Csak így térnek meg, gyógyulnak meg és változnak meg emberek a szolgálatunk során. Csak őbenne és általa van szabadság. Számos kiváló ember volt hatással az életemre Kathryn Kuhlmantól kezdve Corrie Ten Boomon át Basilea Schlinkig, de ilyen Rex Humbard, David du Plessis és még sokan mások. Ők mind az Úr jelenlétének szabadságában jártak, és már a környezetükben lenni is felszabadító élmény volt fiatal keresztényként. A holland Zeist városában hallottam Corrie-t prédikálni húszévesen – amikor feljött a színpadra, megváltozott az atmoszféra. Hirtelen úgy éreztem, mintha a mennyben lennénk. Hasonlót éltem meg Kuhlman vagy du Plessis szolgálatai során is. David du Plessis szerintem az egyik legnagyszerűbb ember volt a földön; Szingapúrban találkoztam vele kora huszonévesen egy szolgálói konferencián, és sosem felejtem el azt, ahogy a megbocsátásról beszélt. Óriási hatással volt rám. Szerintem ez a siker. Nem a tömegek, nem a pénz, hanem ahogy az Úr hat a sorsokra. Mi többre vágyhatnánk ennél?
SS: Végezetül, ahogy az életed és szolgálatod utolsó szakaszához érsz, mi a szíved legégetőbb vágya? Mit várhatunk Benny Hinntől a jövőben?
BH: Az szívemben egy vágy lángol: Jézus, Jézus és csakis Jézus. Mit értek ez alatt? Pár éve volt egy látomásom: magamat láttam megbénult állapotban, illetve láttam az Urat is közel hozzám, fölém magasodott a maga csodálatos és gyönyörű voltában. Kinyújtotta felém a kezét és csak ennyit mondott nekem: Gyere! Éppen térden állva imádkoztam, amikor a látomást kaptam, és azt mondtam a látomást látva: drága Jézus, drága Jézus, hát nem segítesz rajta? Magamra utaltam a látomáson belül. Hirtelen a látomásban látott Benny nagy nehezen és lassan járni kezdett, és az Úr hasonló sebességgel elindult felé (felém). Ahogy közeledtek egymáshoz, a látomásbeli Benny egyre egyenesebb és erősebb lett, mígnem összetalálkoztak, és az Úr végül átölelt. Ekkor valami fantasztikus dolog történt: ez a Benny ott eltűnt, beleolvadt Jézus Krisztus ölelésébe, és már csak Jézus maradt. Szerintem ez az én végem.
Amikor az elsőszülöttem, Jessica megszületett, és friss apa lettem, egészen magával ragadott ez a kis teremtés. Ahogy örvendeztem miatta, épp nem is imádkoztam vagy Bibliát olvastam, csak tartottam a kezeim között a kislányt, és az Úr szólt a szívemhez: „egy nap mindnyájan az enyémek lesztek”. Így feleltem neki: „de hiszen már most is a tiéd vagyok”, mire ezt mondta: „Nem, most ezé a kislányé vagy.” Sosem felejtem el ezt a jelenetet. Jessica ma már a negyvenes éveit tapossa, s nekem lassan itt az ideje már, hogy az Övé legyek, nem gondolod? Én így szeretném befejezni.
SS: Mit mondanál még úgymond az utolsó szó jogán ebben az interjúban?
BH: Jézus azt mondta, hogy ebben az életben nyomorúság és üldözés vár ránk. De ha mi erre koncentrálunk, nem lehetünk sikeresek. Fölfelé kell néznünk; ez kötelező mindannyiunknak. Ne figyeljünk az üldöztetésekre és az élet megpróbáltatásaira, sem azokra, akik öncélúan a szájukra vesznek. Csak az Úrra fókuszáljunk, semmi másra! Biztos vagyok benne, hogy a nézők között vannak, akik nehézségeket mennek keresztül – tudjátok, hogy mindez az élet része. A völgyben növekszünk, nem a hegytetőn, úgyhogy felfelé kell néznünk az Úrra, másképp nem fog sikerülni. Ez a világ egyre sötétebb és egyre veszélyesebb; így az Úr naponta, folyamatosan átélt jelenléte nélkül nem fogunk megmenekülni. Szerintem csak az Úr Szava által tudjuk őt kellőképpen megismerni – ez többet jelent a Biblia olvasásánál; ténylegesen meg kell ismerni, meg kell élni azt, elmélkedni kell azon, és a mélyére kell ásni.
